2008. november 13., csütörtök

Versek és gyerekek

Tegnaptól már babahordozós programok vannak Pesten. A Mamamin a lányok élménybeszámolót is tartanak. Ott írták ki ezt a két verset is, szívemhez szólnak, és könnyeket csaltak a szemembe, ahogy másnak is.
Hihetetlen, hogy Zorka 7 évvel ezelőtt született és most meg már első osztályos, Zalán is most volt még icipici, ma meg már anyjának visszadumáló rosszaság :)
Gerda baba, vagy ahogy a másik két szívem csücske szólítja, Duci (Gerduciból), hát ő meg tényleg most született és tessék lassan letörik a derekam, ha sokáig cipelem. Tegnap a suliban, meg is kérdezte egy anyuka, hogy minek cipelem, nem tud járni még?
Na ilyenkor nem tudok én egy értelmes mondatot összehozni, csak annyit mondtam, hogy de tud, csak neki is jobb így, meg nekem is könnyebb annyifelé rohangálni, aztán gondoljon amit akar.
Szóval itt a 2 vers, melengessen Benneteket is :

VÁRNAI ZSENI (1890-1981):
Úgy megnőttél, szinte félek


Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem sírtál.

Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.

Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.

Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.

Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem.

Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik háta lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
hegyormodig hogy felérjen.

Húzol engem Te fölfelé
mint a napfény maga felé
fát, virágot, lombos ágat -
fölemeled az anyádat.

A másik:

Adamis Anna -
Tanítsd meg a gyerekeket


Lépni tanítsd lépteddel,
nézni tanítsd szemeddel,
adni tanítsd kezeddel
ezer percben ezerszer.

Látni tanítsd sötétben,
járni tanítsd, ne féljen,
kérni tanítsd szavakkal,
élni tanítsd magaddal.

Ápold, mint szép kerteket,
vele örülj, ha szeret,
hinni tanítsd magában,
bíztasd, segítsd bajában.

Védd mind a két karoddal,
útját mutasd utaddal,
és ha felnőtt, engedd el,
és ha elhagy, szenvedd el.

9 megjegyzés:

gabcsap írta...

Elvihetem az első verset? Nagyon tetszik:)

cserika78 írta...

Köszönöm:-) könnyeket csaltál a szemembe :-)

Zorka4 írta...

Gabcsap, nyugodtan, hisz ezért raktam ki, és ugyebár nem az enyém, hanem mindenkié.
Erika, nekem is ez volt az első reakcióm, mikor olvastam őket.

Orsi írta...

Gyönyörű versek! Mindig egy kicsit "kirázz" a hideg, ha ilyeneket olvasok! Köszönöm! :)

david santos írta...

Wonderful posting!!!
The Children are the future of World!!!!!!!!!!!!!!!
Have a nice day!!!!!

Tom&Beni írta...

Játékra invitáltunk:)

materials írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
Névtelen írta...

miert ne:)

Ági56 írta...

Kedves Zorka4! Nagyon szépek a gyerekeid és a 2 vers is. köszönöm hogy megtaláltam. Felteszem a klubomba amit én vezetek és szeretettel most meghívlak oda,ha van kedved csatlakozni hozzánk. Ági
http://versek-fotoval.network.hu