2008. november 6., csütörtök

Gyerekkori emlék-játék

Új játék indult, ez most a gyerekkori emlékekről szól.

Íme a szabályok:
1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyerekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!
3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!

Nekem a játékot Judit továbbította.

Nehéz írnom a gyerekkoromról néhány mondatban, mert órákig írhatnék róla. Szerencsére csupa szép emlékeim vannak, és ezt nem tudom elégszer megköszönni a szüleimnek. Remélem a gyerekeim majd egyszer ugyanígy gondolják, hogy nagyon szép gyermekkoruk volt :)
Szóval nem tudok kiragadni konkrét eseményeket, inkább csak néhányról említést tennék.
6 éves koromig egy hatalmas kertes házban laktunk a mamámnál, és számomra ez meghatározó, mivel a költözésünk után is többnyire ott töltöttük a szabadidőnket.
Meséltem már a csigafarmról, amit szintén a mamánál történt, aztán amikor a mamám kapujában a tesómmal (akkor még csak 1 volt) állandóan virágboltost játszottunk, és felfűztük a szebbnél szebb virágokat a kapura és onnan árultuk.
A kertben rengeteg virág és zöldség volt, azt volt a mi kis dzsungelünk, barackfára kuckót építettünk plédekből.
Érzem az illatokat, amikor a mamám sütött, főzött, amikor a kályhán télen a sült alma héja illatozik, és emlékszem arra a hüvelykujjam körömnyi kukoricára, amit mindig télen lefejtve, cukros vízben megfőztek és a levével eszegettük. Azóta sem tudom, hol lehetne olyat szerezni :(
Emlékszem, hogy minden nyáron vagy amikor jó idő volt, anyuékkal kirándultunk, nyaraltunk, túráztunk.
A mamám, aki most 88 éves, aki túlélt egy háborút és hogy elvesztette a férjét, képes volt felnevelni a gyerekeit és unokáit szeretetben, békességben, pedig a papám, a második férje alkoholista volt és állandóan piszkálta. Nem bántotta, csak szavakkal, de arra a mai napig emlékszem. És arra is, hogy miatta kellett eladni azt a szép házat.
Na de ez már egy másik mese :)
Szóval bízom benne, hogy az én gyerekeimnek is ilyen szép gyerekkor jut, amire boldogan emlékeznek, még ha vannak is benne bukkanók. Szeretném, ha nem egy paneldzsungelben kéne játszaniuk, hogy megépíthessék a saját kuckójukat, hogy olyan otthon vegye őket körül, ahova tudják, mindig hazatérhetnek. Ahogy én is tudom..

Következzenek azok, akiket én választottam : Erika, Orsi, Heni, Gabella, Judit, Szilda, Réka

3 megjegyzés:

Judit írta...

Jó volt olvasni:)
Én is összeszedem majd a gondolataimat, ha még vannak:)))

Judit írta...

De szépen írtál, nagyon jó volt olvasni! Köszi ezekért a szép emlékekért!

Orsi írta...

Nagyon szép emlékek, én is megpróbálkozom egy majd leírni, bár egy panelházban felnőtt gyereknek, kevés hely jut a kibontakozásra!