Kendővel kötött kapcsolat

Ezzel a címmel jelent meg tegnap a helyi újságban egy cikk.
A Babahordozó Hét idejére nem fért be, így megkésve kissé, de az egyik helyi baba-mama klub szervezett egy hordozós előadást.
A kecskeméti Mamamis lányokat (minket) kérték fel, hogy mutassuk be a hordozóinkat és népszerűsítsük :)
Nagyon vártam a napot, bár nem vagyok egy beszélős típus, azt másra hagytam volna.
Sajnos viszont két gyerekem lebetegedett, azóta a 3. is, és én sem vagyok a toppon, mert úgy elkapott a nátha, hogy majd szétesik a fejem. Így lemaradtam egy jó kis programról.
A lányok viszont nagyon ügyesek voltak bizots vagyok benne, még a helyi média is kivonult üdvözlésükre :)
A cikket itt elolvashatjátok, sajnos képet nem tudom miért nem rakták fel, pedig az újságban benne van és nekem nagyon tetszik.

Versek és gyerekek

Tegnaptól már babahordozós programok vannak Pesten. A Mamamin a lányok élménybeszámolót is tartanak. Ott írták ki ezt a két verset is, szívemhez szólnak, és könnyeket csaltak a szemembe, ahogy másnak is.

Hihetetlen, hogy Zorka 7 évvel ezelőtt született és most meg már első osztályos, Zalán is most volt még icipici, ma meg már anyjának visszadumáló rosszaság :)
Gerda baba, vagy ahogy a másik két szívem csücske szólítja, Duci (Gerduciból), hát ő meg tényleg most született és tessék lassan letörik a derekam, ha sokáig cipelem. Tegnap a suliban, meg is kérdezte egy anyuka, hogy minek cipelem, nem tud járni még?
Na ilyenkor nem tudok én egy értelmes mondatot összehozni, csak annyit mondtam, hogy de tud, csak neki is jobb így, meg nekem is könnyebb annyifelé rohangálni, aztán gondoljon amit akar.

Szóval itt a 2 vers, melengessen Benneteket is :

VÁRNAI ZSENI (1890-1981):
Úgy megnőttél, szinte félek

Amikor még piciny voltál, olyan nagyon enyém voltál, engem ettél, engem ittál, rám nevettél, nekem sírtál. Mikor később nagyobb lettél, mindig messzebb, messzebb mentél, először csak a kiskertbe, aztán a nagy idegenbe. Ha itt vagy is, csak elnézel, akkor is nem engem érzel, nem anyádat, nem apádat, valami más csillagtájat. Úgy megnőttél, szinte félek, már a válladig sem érek, alig-alig hihetem már, hogy ölbéli bubám voltál. Én voltam-e óriási, vagy Te lehettél parányi? Sosem voltál nehéz nékem, nem éreztem gyöngeségem. Melletted most kicsiny lettem, ágaskodik háta lelkem, nőni akar, hogy elérjen, hegyormodig hogy felérjen. Húzol engem Te fölfelé mint a napfény maga felé fát, virágot, lombos ágat - fölemeled az anyádat.

A másik:

Adamis Anna -
Tanítsd meg a gyerekeket


Lépni tanítsd lépteddel,
nézni tanítsd szemeddel,
adni tanítsd kezeddel
ezer percben ezerszer.

Látni tanítsd sötétben,
járni tanítsd, ne féljen,
kérni tanítsd szavakkal,
élni tanítsd magaddal.

Ápold, mint szép kerteket,
vele örülj, ha szeret,
hinni tanítsd magában,
bíztasd, segítsd bajában.

Védd mind a két karoddal,
útját mutasd utaddal,
és ha felnőtt, engedd el,
és ha elhagy, szenvedd el.

Nemzetközi Babahordozó Hét

2008. november 12. és 18. között a világ számos országában rendezik meg a Nemzetközi Babahordozó Hetet. A MAMAMI internetes közössége színes programsorozattal csatlakozik a kezdeményezéshez.

A hordozás a kisbaba és kisgyerek szállításának praktikus módja, sokaknak életformájává is vált. Megkönnyíti a babára való ráhangolódást, erősíti a kötődést, felébreszti az ösztönöket. Ez az örömteli közelség kielégíti a gyermek elemi igényét, hogy változatos ingerek érjék a szülő testének védelmében. Az anyának szabad a két keze, végezheti napi teendőit, és közben a babának sem kell lemondania a testközelségről. A jól megválasztott, helyesen használt hordozóeszköz harmóniában van a kisbaba anatómiai adottságaival. A szülővel való együttmozgás segíti a csecsemő egyensúlyérzékének és mozgásának fejlődését.

A Babahordozó Hét magyar szervezői sokat köszönhetnek a hordozásnak, ezért élményszerűen szeretnék megmutatni, hogy:

1. ✴a hordozás mennyire megkönnyíti az életet,
2. ✴mennyi örömöt lel a testközelségben baba és szülő egyaránt,
3. ✴milyen szabadság rejlik a babázás hónapjaiban,
4. ✴nem csak az anyák hordoznak,
5. ✴a hordozókendőn kívül is vannak szemgyönyörködtető, könnyen megköthető, egyszerű, akár otthon is elkészíthető hordozóeszközök!

Ma már Magyarországon is a babakelengye része a hordozókendő, de sokan nem tudják, hogyan kössék meg. A színes programsorozat mellett a Babahordozó Hét minden napján hordozóbemutatóval és hordozós tanácsadással segítik őket gyakorlott szakértők. Részletes program

A Babahordozó Hét civil, nonprofit kezdeményezés. A rendezvények helyszíne (a kerekasztal kivételével) a budapesti Tranzit Art Café (a Kosztolányi Dezső térnél, az Ulászló-Bukarest utca sarkán), amely füstmentes és gyermekbarát: pelenkázóhelyiség van, és játszósarok is várja a kicsiket. Rendezvényeink ingyenesek.

Részletesebb programot itt és itt találtok.

Tudomásom szerint Kecskeméten is lesznek programok. Ha többet megtudok róla, itt a blogban is kiírom. :)

Gyerekkori emlék-játék

Új játék indult, ez most a gyerekkori emlékekről szól.

Íme a szabályok:

1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyerekkori emlékeidről.

2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!

3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!

4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!

Nekem a játékot Judit továbbította.

Nehéz írnom a gyerekkoromról néhány mondatban, mert órákig írhatnék róla. Szerencsére csupa szép emlékeim vannak, és ezt nem tudom elégszer megköszönni a szüleimnek. Remélem a gyerekeim majd egyszer ugyanígy gondolják, hogy nagyon szép gyermekkoruk volt :)
Szóval nem tudok kiragadni konkrét eseményeket, inkább csak néhányról említést tennék.
6 éves koromig egy hatalmas kertes házban laktunk a mamámnál, és számomra ez meghatározó, mivel a költözésünk után is többnyire ott töltöttük a szabadidőnket.
Meséltem már a csigafarmról, amit szintén a mamánál történt, aztán amikor a mamám kapujában a tesómmal (akkor még csak 1 volt) állandóan virágboltost játszottunk, és felfűztük a szebbnél szebb virágokat a kapura és onnan árultuk.
A kertben rengeteg virág és zöldség volt, azt volt a mi kis dzsungelünk, barackfára kuckót építettünk plédekből.
Érzem az illatokat, amikor a mamám sütött, főzött, amikor a kályhán télen a sült alma héja illatozik, és emlékszem arra a hüvelykujjam körömnyi kukoricára, amit mindig télen lefejtve, cukros vízben megfőztek és a levével eszegettük. Azóta sem tudom, hol lehetne olyat szerezni :(
Emlékszem, hogy minden nyáron vagy amikor jó idő volt, anyuékkal kirándultunk, nyaraltunk, túráztunk.
A mamám, aki most 88 éves, aki túlélt egy háborút és hogy elvesztette a férjét, képes volt felnevelni a gyerekeit és unokáit szeretetben, békességben, pedig a papám, a második férje alkoholista volt és állandóan piszkálta. Nem bántotta, csak szavakkal, de arra a mai napig emlékszem. És arra is, hogy miatta kellett eladni azt a szép házat.
Na de ez már egy másik mese :)
Szóval bízom benne, hogy az én gyerekeimnek is ilyen szép gyerekkor jut, amire boldogan emlékeznek, még ha vannak is benne bukkanók. Szeretném, ha nem egy paneldzsungelben kéne játszaniuk, hogy megépíthessék a saját kuckójukat, hogy olyan otthon vegye őket körül, ahova tudják, mindig hazatérhetnek. Ahogy én is tudom..

Következzenek azok, akiket én választottam : Erika, Orsi, Heni, Gabella, Judit, Szilda, Réka

II. Kecskeméti Mamami Találkozó

Ma délelőtt volt a második találkozónk! Ha így haladunk utolérjük a pesti csapatot :) Persze nem erre pályázunk, eszünkbe sem jutna, főleg, hogy én még sajnos soha nem jutottam fel egy Igazi Klubra. Örülök, hogy összejött ez a remek kis csapat, és bízzunk benne, hogy rendszeresen talizhatunk.

A mai tali, Gabinak köszönhetően a Waldorf-oviban volt. Nem tudtuk előre, milyen lesz az idő, így zárt helyre szerveztük, bár a ma délelőtti időjárás még az Arborétumnak is kedvezett volna.
Még soha nem jártam ebben az oviban, nagyon tetszett, hogy csak természetes játékok voltak, számomra is érdekes felfedezés volt. A gyerekeim is nagyon élvezték, haza sem akartak menni.
A mai talin már többen voltunk, az előző résztvevők (Rozmaring, Gabi, Duracellnyusza, én) közül Emma nem tudott eljönni, viszont eljött Ancsurka Nagykőrösről, Ágerz-Ági és velünk volt még Móni, aki bár nem Mamamis, szintén ilyen hasonszőrűen hordozós és gyerekcsüngő, mint mi vagyunk :)
Próbáltunk horgolni is, Ancsurka próbált nekünk virágot mutatni, de mivel őszi szünet volt és több volt a gyerek, kevesebb idő volt beszélgetésre. Remélem azért egyszer az is sikerül.
Szerintem ismét egy szuper tali volt, mindenki jól érezte magát.
Köszönet az ovinak a helyért, és remélem nem csináltunk túl nagy galibát :)

Íme néhány kép, a többi itt látható, képtelen vagyok feltölteni többet ide, annyira lassú a net :(

Gerda sapkája és a csigabigák

Múlt hétvégén elkészültem Gerda sapijával, aminek a mintáját Jucuu blogján láttam. Persze, ahogy elkészült hozzá a kötéspróba, láttam, hogy kicsi lesz rá. Átszámolást eddig soha nem csináltam, ez az amit még nagyon gyorsan meg kellene tanulnom :)

Judit persze azonnal a segítségemre sietett és átszámolta nekem a nagyobb méretre a sapkát és már köthettem is.
Kétféle színű fonalat vettem hozzá, szerettem volna csíkosra csinálni. Nagyon tetszett az a kis fodros megoldás is, de a végén simán hagytam, mert nem voltam biztos benne, hogy a csíkok mellé még fodor is kell. Került a végére még egy kis bojt is. Szerintem így is jó lett, Gerda édes benne, de állandóan le akarja cibálni a fejéről, ez a próbák alatt is előfordult, alig tudtam rá felpróbálgatni.
Még nem nagyon hordtuk, mert szerencsére szép idő van, de egyszer bevetésre kerül majd.

Csigabigák:
Legelőször Dominika blogján láttam a csigákat, neki azt hiszem a nagymamája kötötte. Ott láttam az eredeti oldalát is, annyira édesek, az a sok kis csiga :)
Rögtön nosztalgiázni kezdtem, ugyanis gyerekkorunkban a tesómmal mindig csigafarmot gyűjtöttünk mamám kertjében. Rengeteg csigát összeszedtünk és csináltunk neki remek kis kuckókat, biztos a csigák is nagyon élvezték :))
Aztán idén nyáron ugyanezt a lányom csinálta az unokatesójával, a húgom fiával. Szóval ezek a csigák kellettek nekünk.
Kettő készült belőle egyelőre, a szürke elég gyakorló darab, mert este kötöttem és a teste elég bénácska. A másik sokkal szebb lett, tegnap készült el. Ezt a példányt már Ancsa magyarítása alapján készítettem. És szerencsére sikerült a csápja is, az elsőnek kénytelen voltam horgolni, mert egyszerűen nem bírtam megcsinálni a zsinórkötést. Azóta már sikerült, bizonyíték rá Gerda sapkájának a zsinórja :)

Őszi hangulat

Lassan itt is beköszönt az ősz, én pedig egy új sablonnal színesítem a blogot. Nehéz volt a választás, de mivel most úgyis ilyen évszak van, ennél maradtam. Remélem Nektek is tetszik :)