2009. február 9., hétfő

Átköltöztünk!

Hát ez is megtörtént! Átköltöztünk, anyuékhoz kertes házba. Január végi hétvégén apu hozta a kölcsönkért furgont és a fiúk áthozták anyuékhoz a bútorokat. Rengeteg doboz gyúlt össze, én nem gondoltam volna, hogy ennyi cucc és kacat tud felhalmozódni egy lakásban 7 év alatt!
Rengeteg tételem, jegyzeteim, féltve őrzött újságjaim kerültek ki a lomba, mert egyszerűen képtelen voltam hova tenni őket. Úgysem veszem elő többet az életben, akkor meg minek hozzám át anyuékhoz, mikor így is már alig van hely náluk. :(
Még mindig dobozok között élünk, bár tegnap Maya szépen kipakolt egy csomó mindent, csodálkoztam is, férfi létére nekiállt, de hát muszáj volt, én meg majd folytatom a kisebb dolgokkal.
A gyerekek már nagyon várták, hogy itt lakjunk, bár kissé nehézkesebb a bejárás. Zalán viszont 2 nappal utána, hogy átjöttünk, sírni kezdett este, hogy vissza akar költözni. Kérdeztem tőle, hogy miért, mert annyira várrta már ő is. A válasz az volt, hogy ő nem akar másik oviba járni, mert a 2 kis barátnőjével szeretne továbbra is játszani. :))
Mikor megvigasztaltam, hogy nem megyünk másik oviba, rögtön megnyugodott és örömmel újságolta az óvónéniknek is hogy átköltöztünk, de ő nem megy másik oviba.
Netünk az nem nagyon van még, így nem nagyon tudok írni, kézimunka is eltolva addig, míg a felső szinten rend nem lesz.
Remélem mihamabb megtörténik, hiszen többnyire rajtam áll, csak annyira hülye érzés, hogy amit olyan nagy kínnal bepakoltam, most pakoljam ki :))

2009. január 25., vasárnap

Borogatós tanfolyam

Tegnap a Waldorf oviban borogatós kurzus volt. Gabinak köszönhetően sikerült eljutnom. Nem volt egyszerű a mostani kaotikus állapotok között, de megérte.
Nagyon jól éreztem magam, jó volt a társaság, Andrea pedig, aki tartotta, nagyon kedves és hozzáértő volt.
Sokat kencéztünk, mindent bemutatott, ki ezzel, ki azzal lett beborogatva :). Nekem egy esernyő alatti inhalálás jutott, Erikával is közösen ami a náthámnak jót is tett. Közben személyesen is megismerhettem végre őt.
Az pedig biztos, hogy ki fogom próbálni ezeket a házi kis gyógymódokat, mert egyrészt tudom, hogy hatásosak, másrészt pedig nem akarom a gyerekeimet mindenáron minden vacak gyógyszerrel teletraktálni.
Szóval én mindenkinek csak ajánlani tudom a tanfolyamot.
És, hogy a kézimunkázás se maradjon ki :)
Gabi mutatta nekem Andrea kis kötött babáját, ( tudta, hogy nálam meghallgatásra talál :D), sikerült is nagyjából egy rajzot készítenem róla, remélem hamarosan megköthetem. Ne gondoljatok nagy dologra, csak egy édes, kicsi kézbe fogható, pici manóra.
Nekem viszont nagy kihívás lesz, hiszen így még sosem csináltam semmit, konkrét minta nélkül.
No, majd meglátjuk!

2009. január 21., szerda

Csomag Judittól :)

Tegnap megérkezett a várva-várt csomagom. Amikor a postás a kezembe nyomta boldogan, hogy végre nem kell tovább cipelnie, hirtelen nem is tudtam, mi lehet az.
Aztán beugrott :)
Még decemberben ajánlotta fel Judit, rendel nekem egy finn boltból tépőzárat és PUL-t. Aztán persze megkívántam a jó kis finn fonalakat is :)
Így lett ekkora a pakkom. Nagyon szép fonalak és hatalmas, 15 dekás gombolyagok, rég nem láttam ekkorákat itthon.
Alig várom már, hogy kipróbálhassam őket, meg a PUL-t is, amiből pelusok készülnek megint.
Csupán arra kell még várnom, hogy végre átköltözzünk. Itt már nem valószínű, hogy varrógéphez jutok. :(

2008. december 31., szerda

Ajándék Timitől



Köszönöm szépen!

Karácsony- újév

Véget ért a karácsony, szép volt, gyerekek élvezték, Gerda különösen, igazából most látott először karácsonyfát, hiszen tavaly még kicsi volt. Reggel mikor felkelt, nem tudott betelni vele, csak állt, fogdosta a díszeket és magyarázott, teljesen feldobódva. Tündéri volt.
Volt sok ajándék, éneklés, finom vacsora, aztán a többi nap rokonlátogatások sora. Nagy a család és persze sehonnan nem hiányozhat senki:)

A karácsony ebben a lakásban az utolsó számunkra. Ugyanis közben sikeresen eladtuk, csupán arra várunk, hogy a bank a hiteltartozást levegye és már megkapjuk az utolsó részletet is. Közben pedig csomagolunk. Nem egyszerű. Az első ami anyuékhoz átkerült, az a 3 gyerekágy:) Úgysem használják, újabban, mindenki a mi nagy ágyunkon alszik,még szerencse, hogy 180-as méretű :)
Nem egyszerű csomagolni, azt hittem alig van cuccunk és közben rengeteg! Az a 3 ágy üres helye fel se tűnik a gyerekszobában, minden oda lett árhurcigálva, úgyhogy teljes a káosz. lehet csak engem zavar, de engem nagyon.
Remélem azért szépen lassan a káosz egyszer csak eloszlik és minden szépen becsomagolva várja a sorsát :)
Furcsa lesz megint anyuéknál, az biztos, de közben jó is. Teljes felső szint a mienk lesz, 3 szoba, és hát a lényeg, KERTES HÁZ! nem panel 8. emelet.
Közben tervezgetünk vagyis próbálkozunk, de már nem tudom hogy legyen. Alakulgatott a terv szépen, most rájöttünk, hogy a szocpolhoz a félszobákból kettő lesz egy, és így a felvehető hitel is csökken. mindegy jobb későn, mint soha :)
Csak a gond ezzel annyi, hogy mikor kezdtük az egészet,a pincéről azért mondtunk le, mert nagyon drága. Jó, akkor lesz garázs. Most viszont már lehet, hogy a garázst is le kell adjuk, mert nem bírunk vele, vagy a 4 szobával. A férjemmel most ez az örök vita, míg eddig teljesen egyetértettünk mindenben, most ő már nem akar garázst, én meg... nem tudom. nem tudom, hogy akkor hol lenne a kocsibeálló, elrondítaná egy külön helyiség az egész kertet.
Végülis, minek építkezik aki nem bír vele, igaz?

Mindegy, nem ezzel akartam traktálni senkit :)

Igazából az ünnepekről akartam írni, és arról, hogy kaptam az én kedves drága Timi barátnémtól, gyönyörű karácsonyi ajándékokat. Nagyon meglepett, teljesen meghatódtam, és ráadásul annyira szépek, amiket csinált. Persze ezt eddig is tudtam, hogy ő milyen ügyes,csak azt nem tudom, miért nem ír már blogot arról, hogy miket készít, mert annyira szépek, biztos sokan olvasnák, de én biztos :)
Szóval?
Szóval álljon itt néhány kép az idei karácsonyról:

2008. december 3., szerda

Lila sapka és sál Zorkának

Végre elkészültek!
A sapka már régebben készült, de amíg a sál nem lett kész hozzá, nem akartam feltenni, mert így együtt olyan szépen mutat.
A minta a Dropdesign oldaláról származik, de én elég bénácska vagyok az átszámításban és szerintem nem lett tökéletes. Azóta Jucuu próbálta nekem elmagyarázni a számolgatást és most egy újabb sapival próbálkozom, ez Zalánnak fog majd készülni.
Furcsa volt kötni a sapit, mert az átlaggal ellentétben ezt fölülről kellett kezdeni és eléggé húzta a szemeket, mikor kötöttem, de legalább ezt is kipróbáltam. Nem tudom, ha alulról kezdtem volna, akkor mennyiben lenne más?
Szerintem azért nem lett olyan rossz ,igaz kicsit lehetett volna buggyosabb, de Zorkának így is tetszik, alig várta már, hogy használatba vehesse.
A fonal az a bizonyos általam már sokszor emlegetett TAOS fonal, amiből a macskám is készült, és már kötöttem belőle peluskülsőt is.
Isteni finom, pihe-puha fonal, nagyon szeretem, és szuper kötni is.
A sapka 5 dekából készült, csupán a horgolt virágokhoz kellett a másik gombolyagot megkezdeni, a sál szerintem 2.5dekánál nem kért több fonalat :) Az alsó képeken pedig látszik Gerda sapija akcióban és ahogy letépkedi a fejéről. :) Na és persze az is látszik, hogy Zalánnak bizony még nincs anya kötötte sapkája.


2008. december 2., kedd

Báránykák :)

Jó kis megtévesztő címet kapott ez a bejegyzésem. :)
Lehet kis aranyos báránykákat vártok, de sajna ezzel nem szolgálhatok.
Csupán csak annyit szerettem volna írni, hogy Gerdus bárányhimlős lett. Ő nem volt egyedül beoltva, és Zalánnál az oviban szedhette össze, mert ott is éppen 2 kisgyerek lett bárányhimlős.
Dokinénink meg is kérdezte, hogy maradt ki az oltásból, én meg csendesen summogtam, fogalmam sincs. Egyébként tényleg. :)
Tavaly még gondolkodtam rajta, hogy oltatni kellene, de mióta kikupálódtam valamennyire oltás ügyben, azóta el is felejtettem.
Hát sajnálom szegényt, olyan kis pöttyöske, meg nyűgöske, de hát ez van. Legalább túlesik rajta gyerekkorában, ahogy mi is.
Múlt hetünk egyébként is katasztrofálisra sikeredett, mert a család szinte összes tagja, engem is beleértve, totálisan megbetegedett.
Zalán 2 hétig volt itthon, Zorka is majdnem 1 hétig.
Sajnáltam őket, mert nagyon kínlódtak itt, nem igazán tudtak mit kezdeni, meg hát ugye beteg, lázas gyerek szenved is rendesen.
Hát, mindenesetre, ők már jól vannak és remélem Gerdusról is hamarosan leszáradnak a pöttyök.
A képen kissé maszatos, mert éppen evés közben kaptam le, csak ez nem látszik :)